4. Sms beszélgetések

Hiccup az ágyán feküdt és nézte a rendetlen szobáját, kezében a telefonjával. Írt egy SMS-t a barátjának Haraldnak, amire még nem érkezett válasz. Emiatt Hiccup kezdett egy kicsit ideges lenni, és úgy érezte mintha a fiú elfelejtette volna. Idegesen ledobta a telefont az ágyára, majd felállt, hogy felhozzon egy újabb adag chipset. Már lenyomta a kilincset, mikor egy csipogás hallatszott az ágyról: a telefonja volt az, barátja Harald visszaüzent. Hiccup azonnal visszapattant az ágyba és megnézte, hogy a "Szia, hogy vagy?." üzenetére milyen válasz érkezett.
"-Kösz, jól itt minden rendben. És nálad?"
Hiccup egy pillanatig gondolkodott, majd begépelte ezt a szöveget: "Semmi sem lehetne jobb! Az egyik legjobb nyaralásom!" - a fiú kíváncsian várta, hogy barátja mit fog erre felelni. Nem volt egy fél perc és meg is jött az üzenet.
"Furcsa, hogy ennyire megváltozott a véleményed a helyről. Egyébként a lány akit mondtam, az a Tyra, most nagyon ki van akadva, amiért nem jöttél a buliba. Öregem, neked így sose lesz csajod!" -Hiccup kis híján elnevette magát az sms-en, majd megerőltette magát és komolyan válaszolt.
"Azt kötve hiszem. Arra nem gondoltál, hogy Tyra engem sosem érdekelt? Nem az eseteim az ilyen plázacicák. Én a kemény csajokat bírom."
"Te Hiccup, ha így beszélsz, tuti valami csaj van a dologban! :)"
"Ráéreztél haver! ;)" -felelte Hiccup írásban, majd eszébe jutott, hogy még egy nyamvadt képe sincsen Astridról, hogy menőzhessen vele Haraldnak. Úgy döntött, hogy keres majd valami mű kifogást.
"Na és, milyen, mi a neve, hogy néz ki?"
"A neve Astrid Hofferson, itt lakik a faluban ahol vagyok. Szőke haja van és gyönyörű kék szeme, amit az apjától örökölt. Két hónappal fiatalabb nálam, kb. tíz centivel alacsonyabb is és utálja ha nyomulnak rá. Kemény csaj, nagy fizikai erővel és csípős szájjal. Az biztos, hogy megbánod, ha kötekedsz vele, vagy azokat bántod akik fontosak neki, mert elég erős pofonokat tud adni, hidd el én már átéltem. Ha választanom kéne közte és akármelyik szép, vagy akármilyen lány között egyértelműen Astridot választanám!"
A hosszú monológ után hosszú szünet következett. Hiccup úgy gondolta Haraldnak fel kellett dolgoznia a szöveget és vagy háromszor átolvasnia ahhoz, hogy megértse barátja mit akar kifejezni. Végül, nagyjából hat-hét perc után megérkezett a válasz.
"A leírásod alapján voltál a házukban, vagy találkoztál a szüleivel. Na és? Volt már valami?"
"Ha arra gondolsz amire én, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak, mert jelenleg a haverjának tart. Bár ma egy kicsit szó szerint közelebb kerültem hozzá..."
"Mi volt?" -kérdezte röviden Harald. Hiccup nem akarta leírni az egészet ezért kicsit levágott a történetből.
"Elvileg mivel sérült a vállam, megkértem, hogy kenje be, de ő nem akarta ezért én indítottam egy "kenjük be Astrid arcát hadműveletet", ami látszólag bevált, mert visszaadta azzal, hogy párnával ütlegelt. Én kikaptam a kezéből a "fegyvert" ő meg rám esett. Nehezen tudtam megállni, hogy ott helyben meg ne csókoljam, de biztos voltam benne, ha megteszem az a barátságunk rovására megy. Ennyi."
"Ember, nagyon nehezen tudom elhinni, hogy nem vagytok még együtt! Annyira közel álltok egymáshoz az üzeneteid alapján. Na és, van róla egy képed? Kíváncsi lennék, hogy valójában olyan gyönyörű-e!"
"Hát ez most nem fog menni, mert...mert még ki kell választanom a legjobb képet. -Hiccup fejébe bepattant egy ötlet. -Vagy nem is, mert majd láthatod skypeon, ha feljött az evésből."
"Értem én, akkor majd csörögj fel skypeon!"
"Ok."
Hiccup letette e telefont és akkor jött rá, hogy mekkora hülyeséget csinált. Hogy fogja rávenni Astridot, hogy jöjjön át hozzájuk az éjszaka közepén? Szinte biztosra tudta, hogy a lány megint azt hiszi majd, hogy valami csajozós trükk az egész. Fejét vakarva lesétált Gobberhez, aki éppen az utolsó házi krémest habzsolta.
-Á szia Hiccup? Nem alszol még?
-Eszemben sincs. Kérhetek valamit?
-Attól függ, hogy mi az. -harapott bele újra a süteménybe Gobber és gyanakodva nézett unokájára.
-Tudod esetleg Astrid telefonszámát?
-Komolyan? Most akarod áthívni, hogy aludjon veled? Ráadásul telefonon? Eléggé amatőr vagy csajozásban. Ennél még én is jobb voltam... -mormolta az öreg és felállt az asztaltól, hogy elmehessen aludni. Hiccup viszont megállította.
-Nem, félreérted a dolgot Gobber, nem akarom, hogy... velem aludjon! Csak át akarom hívni és kész!
-Ja, hát ennek nagyon sok értelme van. Arra gondoltál okoskám, hogy hogy fog idejönni, majd hazamenni koromsötétben? Mert, attól, hogy nem San Franciscóban vagyunk, forgalom az van éjszaka. -ecsetelte Gobber, majd fejcsóválva elsétált a lépcsőig.
-Ha nem tudja megoldani elmegyek érte. És majd itt alszik, csak nem velem. Én alszom a padlón ő az ágyon. Persze, csak ha belemegy ebbe az egészbe...
-Jólvan, itt a telefonom másold át a számot! De aztán semmi hangoskodás! Valaki szeretné kiélvezni az éjszakát, azzal, hogy alszik! -dobta oda Hiccupnak telefonját Gobber, majd lassan cammogva felsétált a lépcsőn. Hiccup is a lépcsőt használta, csak nem cammogott hanem rohant. Egy fél perc alatt átmásolta a számot, majd idegesen rányomott a hívás gombra. Tizenöt másodpercig kicsengett, majd egy ismerős lány hang hallatszott a vonalban.
-Igen? Itt Astrid Hofferson. -Hiccup szíve szinte megállt, amikor köszönt.
-Szia Astrid, Hiccup vagyok. Szeretnék kérni egy..., hát szívességnek nem mondható dolgot...
-Ugye nem valami hülye csajozós trükk már megint? -kérdezte idegesen a telefonból Astrid. Hiccup vett egy nagy levegőt majd felelt.
-Nem az. Szeretnélek megkérni arra, hogy gyere át hozzánk most.
-Hiccup Haddock, ne szórakozz velem! Nem azért növelem a telefonszámlánkat, hogy perverzekkel beszélgessek, úgyhogy részemről a téma lezárva. Szia!
-Ne, ne Astrid kérlek hallgass meg! Tudom, hogy ez elsőre nagyon rosszul hangzott, de nem az aminek te felfogtad. Nem fogok veled aludni. Te az ágyon én a padlón és kész. Csak szeretnélek arra megkérni, hogy gyere át és biztosíthatlak benne, hogy nincs semmi háttérszándékom. -magyarázta Hiccup, majd izgatottan várta a választ.
-Rendben indulok, de ha akármi rosszat teszel, egyetlen rossz mozdulat és neked annyi! -sóhajtott Astrid, majd köszönt. -Nagyjából tíz perc és ott vagyok! Szia Hiccup!
-Szia!
Hiccup remegő kézzel letette a telefont az ágyára, majd fel is vette és felhívta rajta a barátját skypeon. Harald szinte azonnal fel is vette és mind a két fiú bekapcsolta a kamerát.
-Na végre Hiccup, már azt hittem nem is fogsz hívni és csak hazudtad az egészet.
Hiccup elhúzta a száját és közben az a gondolat ment át a fején, hogy a történet felét tényleg csak kitalálta.
-Nem, dehogy Astrid pár perc és itt van. Azért hívtalak, mert mondani akarok neked pár dolgot. Nehogy el mert előtte mondani amiről beszéltünk, mert ha megteszed neked annyi én meg elveszítem Astridot. Próbálj kicsit színészkedni, mert ha megbántod, szintén véged és nem csak neked, hanem a telefonom képernyőjének is. És mondd meg, hogy nézek ki?
-Őszintén, szörnyen. És haver, mi lenne ha a szobádat is rendbe vágnád egy kicsit? Szörnyű ez a rendetlenség. -nézett végig Harald a szobán. Hiccup megerőltette magát és mindent behányt a nagy szekrénybe amit a földön talált. A használt ruhákat szintén a szekrénybe dobta, majd mikor ajtó csukódást és lépcső csikorgást hallott, tudta, hogy megérkezett a várva várt vendég.
-És most, hogy nézek ki?
-Egy fokkal jobb. -mosolyodott el Harald. Hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta Astrid, kezében egy sporttáskával. Ledobta a cuccát a sarokba, majd a beszélgető Hiccup felé fordult.
-Astrid! Éppen a barátommal Haralddal beszélgetek. Nem csatlakozol?
-De. Szívesen megismerem a városi barátaidat. -felelte a lány majd arrébb lökte az ágyon Hiccupot és lefeküdt mellé.
-Szia, én Harald vagyok, Hiccup évfolyamtársa és barátja. -mutatkozott be Harald, majd kicsit meghajtotta a fejét.
-Én pedig Astrid, Astrid Hofferson Hiccup itteni barátja. És... mióta vagytok barátok Hiccuppal?
-Rég óta, talán öt vagy hat éve. Ez meg is látszik, mivel ugyan olyan rossz a tanulmányi átlagunk. A hülyeség az megragad.
-Igen ezt vettem észre... -vetett egy oldalpillantást Hiccupra Astrid, majd megforgatta a szemét. Egy pár percig csöndben maradt mindenki, majd Harald kacsintott egyet Hiccupra, mikor Astrid nem figyelt és ásított egy hatalmasat.
-Öhm... ne haragudjatok, nagyon fáradt vagyok. Elmegyek aludni. Holnap beszélünk haver. Téged pedig jó volt megismerni Astrid!
A lány biccentett egyet, majd Hiccup és Astrid elköszöntek Haraldtól és a lány már pattant is fel és elindult sporttáskájával a kezében a fürdőszoba felé.
-Most meg mit csinálsz?
-Engedelmeddel Haddock használom a mosdót. Ha már áthívtál legalább ezt engedd meg. -húzta fel a szemöldökét Astrid. Hiccup védekező kezeit kitárva bólogatott majd elindult az ágyneműt szekrény felé, hogy kicserélje a lepedőt, mivel szerinte az már koszos volt. A két narancssárga lepedőt ledobta a földre, majd, hogy le tudja venni a régieket, felemelte mindkét matracot. Ahogy a bal oldalit leborította a földre, meglátott egy rácsra ragasztott zöld borítékot. A fiú letépte a ragasztót a borítékról és megnézte, hátha van ráírva valami. De semmi. Hiccup belenyúlt a borítékba és kivette belőle a tartalmát.
-Hát, ez meg...? -nézte meg két oldalról a képkupacot. Mindegyiken egy barna hajú kisfiú és egy szőke kislány szerepelt. Az egyiken éppen a kislány maga után húzta a nagyjából három, vagy négy éves fiút. Hiccup agyában egy gondolat támadt, hogy ez a kettő, pont olyan mint ő és Astrid. Hirtelen gyanakodni kezdett, hogy lehet, hogy a fiú ő. Közelebbről is megvizsgálta a képet és feltűnt neki a jellegzetes barna szeplősorozat a négyéves kisfiú arcán. Majd letette a képet és elővette a következőt. Itt a két gyerek éppen fogócskázott és látszólag a lány ezerszer ügyesebb volt a fiúnál. A harmadikon egy hatalmas emberi kéz tolta a fiút a lányhoz, valószínűleg azért, hogy együtt játszanak. A negyedik képen pedig a két gyerek egymás mellett aludt békésen. Hiccup zsebében megrezzent a telefonja, és a fiú ki is vette, hogy megnézze mi történt. Két üzenet is jött, az egyik Haraldtól, a másik az anyjától, Valkától.
"Hé haver, szerintem hajts rá a csajra, mert a végén még valaki elveszi tőled. Ja és tényleg eszméletlenül csinos!"
Erre Hiccup csak annyit felelt, hogy: "Abszolúte kizárt, hogy elvegyék tőlem. És tudom, hogy gyönyörű." majd elolvasta a másik üzenetet is.
"Szia fiam, hogy telik a szünet?"
"Jobb mint gondoltam anya." -írta vissza Hiccup. Egy fél perc múlva meg is érkezett a következő üzenet.
"Mi történt? Milyenek a helybéli tizenévesek?"
"Egész rendesek, de anya...neked nem ismerős ez a kép?"
Hiccup lefényképezte az egyik képet, majd átküldte az anyjának. Szinte rögtön érkezett a válasz.
"Persze, hogy ismerős. A fiú te vagy, a lány meg odavalósi lány. Már nem emlékszem a nevére..."
"Nem, Astrid a neve esetleg?"
"De, de igen az. Találkoztál vele?"
"Igen, jelenleg az egyetlen barátom. Éppen itt éjszakázik nálunk, és ne értsd félre!"
"Ne aggódj, nem értettem. Nem zavarlak tovább, és egyébként is mennem kell. Szia, Hiccup!"
"Jó éjt anya."
Hiccup most már tényleg letette a telefont az éjjeliszekrényére, majd felállt és lerakta a képeket. Elindult, hogy megágyazzon magának is. Mikor megelégedett azzal, hogy ezen az éjszakán egy takarón fog aludni, le is ült rá, majd várni kezdett Astridra. Nyílt az ajtó és ki is lépett rajta a lány, egy fekete atlétában és egy rövidnadrágban.
-Most meg mit nézel? -kérdezte, mikor észrevette, hogy Hiccup őt bámulja.
-Ja, bocs csak...elbambultam.
-Aha, persze. -dobta le a törölközőjét Astrid az ágyra, majd felvette a fényképeket. -Ezek meg mik?
-Most találtam azokat a fotókat. Anya szerint, mi vagyunk rajta.
-Mi? Mármint, hogy te meg én? -kérdezte.
-Igen. -felelte Hiccup, majd lassan odasétált a lányhoz. Astrid éppen azt a képet vizsgálta, amin a két gyerek fogócskázott.
-Nem emlékszem rá, hogy a hajadnál fogva rángattalak volna. -jelentette ki mosolyogva. Hiccup is mosolygott.
-Pedig úgy néz ki, hogy elég jó barátok voltunk.
-Gondolom, hogy ezért barátkoztunk most is ilyen gyorsan össze. Mert régről, de ismertük egymást. -mondta.
-Vagy azért, mert már első ránézésre is jó fejnek tűntem... -húzta ki magát Hiccup, mire Astrid jól vállba ütötte. -Jó rendben, sok volt.
A fiú nagyon élvezte a képek nézegetését. Idő közben mindketten le is ültek az ágyra, és úgy beszélgettek a képekről.
-Nézd milyen fejet vágsz itt! -mutatott rá a kis három-négy éves Hiccupra Astrid. A kisfiú éppen kinyújtotta a nyelvét, becsukta a szemét és két irányba húzta a két fülét.
-Ezt még most is meg tudom csinálni. -jelentette ki büszkén Hiccup, majd megmutatta azt a zseniális fejet. Astrid hangosan nevetni kezdett. -Látod?
-Hé, valaki aludni szeretne fiatalok! -kiáltott át Gobber a szomszéd szobából. Hiccup és Astrid egymásra néztek, majd visszakiabáltak a férfinek.
-Bocs, Gobber!
A következő képen, Astrid éppen puszit nyomott Hiccup arcára. Valószínűleg a kis gyerekek, még nem tudták, hogy ennek a tettnek mi volt a jelentése, de a két fiatal így is fülig elvörösödött.
-Nem hiszem, hogy ezt most is megtennéd. -mutatott a képre Hiccup. Astrid a fiúra nézett.
-Az nem olyan biztos. -mondta.
-Mibe fogadjunk, hogy nem fogod megtenni? -kérdezte Hiccup kihívóan. Astrid egy kicsit elgondolkodott, majd felelt.
-Hallottál már a Három Vikingről? -kérdezett vissza a lány, mire a fiú válasza, csak egy fejrázás volt. -Az a falu egyetlen szórakozó helye. Ha megteszem ezt... -mutatott a képre. -...pontosan egy hétig ott kell kell dolgoznod. Viszont, ha nem teszem meg, akkor nekem kell ott dolgoznom egy hétig. Áll az alku?
-Áll az alku. -rázott kezet Hiccup Astriddal. A fiú tudta, hogy ezzel a fogadással, nagy lépést tett a kapcsolatunkban, ezért örült is. A két fiatal tovább böngészte a képeket. Voltak olyanok, amelyiken csak nevettek, de voltak olyanok is, amit vagy kínosnak, vagy furcsának találtak. Mikor már az utolsó képet is megnézték, Hiccup lerakta a borítékot a képekkel együtt az éjjeliszekrényére, majd megszólította Astridot.
-Akkor én megyek fürdeni. Nyugodtan aludhatsz.
A lány bólintott, a fiú pedig elindult mosakodni.

Pár perc múlva ki is ért, Astrid pedig még mindig az ágyon ült, a telefonját nyomkodva.
-Mit csinálsz? -kérdezte Hiccup, miközben a füléből törölte ki a vizet a törölközőjével.
-Csak üzentem anyának, hogy ma este nem megyek haza. -felelte lazán a lány.
-Várj, akkor te megszöktél otthonról? -kérdezett még egyet a fiú, mire Astrid bólintott. -Pont olyan vagy mint én. Ne tudd meg, hányszor szöktem meg az ablakon keresztül, egy kétemeletes házból.
-Akkor ezért jöttél ide? Hogy itt is felfedezz egy kicsit? -kérdezte Astrid és ebben a beszélgetésben először, Hiccup szemébe nézett.
-Hát...igazából, büntetésben vagyok. -magyarázta Hiccup a tarkóját vakarva. A lány értetlen arckifejezését látva viszont folytatta. -A szüleim azért küldtek ide, mert rossz a tanulmányi átlagom és nincsenek normális barátaim, valamint csajom se. Azt akarták, hogy lássak egy kicsit világot, ne csak folyton otthon üljek, meg szökjek a rosszabbnál-rosszabb bulikba. Ennyi.
-Azt hittem azért jöttél, hogy találkozz a nagyapáddal. -fordult vissza a telefonjához Astrid. Hiccup elgondolkodott a lány mondatán és hosszasan értelmezte, nehogy kicsússzon valami hülyeség a száján. Leült Astrid mellé és lerakta a törölközőjét az ágy végébe.
-Gobbert utoljára szerintem akkor láttam, mikor azok a képek készültek.
-Értem. Hibbant-sziget elég elszigetelt hely, nem sokan találnak ide, akik meg igen, azok általában valami nagyon fontos ügy érdekében jönnek. -magyarázott most Astrid. Hiccup bólintott.
-Igen. Én sem hallottam róla, amíg a szüleim be nem jelentették, hogy idejövök a szünetre.
Most Astrid bólintott, majd letette a telefonját. Visszaült a fiú mellé és mélyen a szemébe nézett.
-Holnapra mik a terveid? -kérdezte.
-Még nem tudom, de a bicikli edzéseket még szeretném beiktatni.
-Addig biztos nem, amíg a vállad ilyen. -mutatott Hiccup vállára a lány. -Tényleg ha már itt tartunk...nem kéne bekenni?
-Ja tényleg. Naponta kétszer kell és én még azt sem mondanám, hogy egyszer be volt rendesen kenve. -az utolsó szavaknál, Hiccup vetett egy oldalpillantást Astridra, mire a lány elvörösödött, de azért mosolygott.
Hiccup kikereste az éjjeliszekrénye fiókjából a kenőcsös tubust, majd Astrid kezébe nyomta.
-Minden hülyeség, ellenállás, veszekedés és kínos helyzet nélkül...segítesz?
-Persze. -bontotta ki a tubust Astrid. Hiccup levette a trikóját, majd közelebb ült a lányhoz.
Astrid gyengéden elkezdte bekenni a fiú vállát, Hiccup pedig csak hagyta, hogy elmerüljön a gondolataiban. Már szinte nem is érzett fájdalmat a karjában, csak azt tudta, hogy mellette ül Astrid Hofferson, az a lány, akiről már évek óta álmodott és most éppen az ő vállát kenegeti. Ráadásul az egész éjszakát ott fogja tölteni az ágyában, és a fiú szemében az már csak mellékdolog volt, hogy nem mellette fog aludni. Amint Astrid befejezte a vállkenést, és mélyen a fiú szemébe nézett, Hiccup megint érezte a késztetést arra, hogy megcsókolja a lányt, de valahogy visszafogta magát.
-Akkor jó éjt. -motyogta Hiccup, de nem vette le a szemét Astridról.
-Neked is. -mondta. Ezek után még vagy fél percig egymás szemébe néztek, majd Astrid (hirtelen ötlettől vezérelve), egy puszit nyomott a fiú arcára. Hiccup azt hitte, ott helyben ledermed, vagy összeesik az ámulattól. Abban biztos volt, hogy fülig elvörösödött, de jelenleg ez sem érdekelte. Úgy állt fel az ágyról mint egy robot, majd lassan és remegő végtagokkal leült a takarójára, a szoba sarkába.
Pár perc múlva, az ágyról már csak Astrid szuszogását lehetett hallani a síri csöndben. Hiccup boldogan feküdt a saját, kialakított helyén és csak bambult maga elé. Neki sem kellett sok és egy idő után sikerült elaludnia...