Délután öt-hat óra körül, a banda kettéoszlott: Hiccup, Astrid, Harald és Heather a sátrakat állították fel, és a Snotlout által odaszállított grillfelszerelést próbálták összeszerelni, Snotlout, Fishlegs, Tuffnut és Ruffnut pedig elkezdték megtervezni magát a tábort, és lerakták a tábortűz alapjait.
A két régi barát, nem szólt egymáshoz, csak együtt dolgoztak. Nem volt köztük semmi szinkron, mintha most találkoztak volna először, pedig már lassan tíz éve ismerték egymást. Hiccup próbált beszélgetést kezdeményezni Haralddal, viszont a szőke fiút, nem érdekelte a régi barátja.
-Szuperül néz ki ez a hely, nem? -próbálta már tizedszer beszélgetésre késztetni Hiccup Haraldot.
-Ja, persze. -vágta rá mogorván a fiú, majd erősen ráütött a kalapáccsal a sátrat tartó fémre.
-Na jó, bocsánat. -nyújtotta ki a kezét Hiccup, és várta, hogy Harald megrázza azt, de semmi sem történt. Mintha nem is lett volna ott a barátja számára, a szőke fiú, továbbra is csak a fémet ütögette a földbe. -Jó akkor beszéljünk másról. Hogy szedted fel Heathert?
-Úgy nézek ki mint aki beszélgetni akar? -nézett fel az érdeklődő fiúra Harald, majd olyan erősen rácsapott az ujjára a kalapáccsal, hogy szinte hallani lehetett a koppanást. Ehhez képest fel sem jajdult, csak továbbra is mogorván meredt Hiccupra.
-Harald. -sóhajtott egy hatalmasat a barna hajú fiú, majd ránézett a másik srácra. -Hülyeséget csináltam. Nem kellett volna egy olyan apróságon felkapni a vizet, csak felhúztam magam, mert akkor Astrid még nem mutatta ki az érzéseit. Én nem akarom, hogy így legyen vége a kapcsolatunknak. Béküljünk ki...rendben?
Hiccup újra kinyújtotta a kezét, majd reménykedve várta, hogy Harald most már ténylegesen megrázza. A szőke habozott, néha kinézett oldalra, vagy hátra, majd sóhajtott egy hatalmasat, és mosolyogva megfogta a barátja kezét, majd erősen megszorította.
-Szent a béke. -motyogta, és mikor elengedte Hiccup kezét, folytatta a sátortartó fémek ütögetését a földbe.
-Most már elmondod, hogy hogyan sikerült egyetlen nap alatt felszedned Heathert? -dobott oda egy fémrudat Hiccup Haraldnak, majd érdeklődve kezdte el fürkészni a barátja arcát.
-Tudod, Heather azért merőben más mint Astrid. -húzta el a száját Harald, majd folytatta a beszédét. -Bevállalja az érzéseit, nem fél nekik hangot adni, és nem titkol előttem semmit sem. Azt mondta, én vagyok már a harmadik, vagy negyedik pasija, de ilyet még nem érzett eddig senki iránt...mint amit irántam...érez. És azt hiszem, hogy ez rám is igaz. Ma reggel óta pedig, hivatalosan is járunk.
-Hát, tudtam, hogy nagy nőcsábász vagy, de, hogy egy nap és egy reggel alatt felszedsz egy lányt... -csóválta a fejét Hiccup, majd elővette Astrid (természetesen kék) sátrát, és elkezdték felállítani azt is. -De Astridnál biztos, hogy nem jobb vele járni.
-Aha, valaki itt nagyon szerelmes! -lökdöste meg játékból a barátját Harald, majd hangosan nevetni kezdett. -Na és...milyen a csaj?
-El nem tudnád képzelni, mennyit változott mióta velem jár. -lengette a kezét Hiccup, majd kihajtogatta a sátrat, dobott egy rögzítőt Haraldnak, és ő maga is elkezdett beleütni egy fémet a földbe. -Régen egy dühöngő őrült volt, most meg...
-Egy gyönyörű dühöngő őrült? -nézett fel a barátjára Harald, majd várta Hiccup reakcióját.
-Az is. -mutogatott a mutatóujjával a fiú, és egy párszor ráugrott a rögzítőre, hogy az ténylegesen rögzüljön. -De most már nem mondanám őrültnek. Inkább csak gyönyörű dühöngő, mint gyönyörű dühöngő őrült.
-Egy költő veszett el benned, haver. -ütögette meg Hiccup vállát Harald, mikor mindketten a leghátsó és egyben utolsó fémrudat készültek beledöngölni a viszonylag puha talajba. -Egyébként szerintem nagyon jó hatással vagy Astridra.
-Tényleg? -vonta fel a szemöldökét a barna hajú fiú, jelezve, hogy nem igazán ért egyet a barátjával. Harald viszont veszettül bólogatni kezdett, miközben folyamatosan a témát, vagyis Heathert és Astridot figyelte.
-Igen. Heather mesélte, hogy régen tök zárkózott, meg magának való volt, most meg már egy nyílt, és igaz, hogy néha tényleg dühöng, meg idegbajosan viselkedik, de mindenkivel sokkal kedvesebb, és azóta, hogy veled találkozott, többre tartja a barátait és az érzéseit is gyakrabban fejti ki, mint régebben. -mondta Harald, majd elkapta a tekintetét a lányokról, és rámérte az utolsó csapást az utolsó fémrúdra. -És mit tagadás...szerintem ti totálisan összeilletek.
-Komolyan mondod? -emelte fel a fejét olyan hirtelen Hiccup, hogy hallani lehetett, ahogy reccsen egyet a nyaka.
-Teljesen komolyan. -állt fel Harald, majd elsétált a grillfelszerelésért, és elkezdte kibontani. -Kiegészítitek egymást. Meg hát...mindenki azt mondja, hogy szép pár vagytok.
-A mindenki az te vagy? -kezdte el összerakni a grillezőt Hiccup.
-A mindenki, az mindenki. -zárta le a témát Harald, s mikor sikerült összeszerelniük a grillfelszerelést, leporolta a kezét, majd újra megszólalt. -Na, kész is vagyunk.
Hiccup körbenézett a táborhelyen: egy nagy képzeletbeli kör vonalán volt felrakva öt sátor (három kétszemélyes, és két egyszemélyes) egy kisebb körbe pedig félbevágott farönkök helyezkedtek el. A kis kör közepén, ott volt a grillcucc, meg a tábortűz.
-Igazából elég pofás kis hely lett. -fordult oda újra a barátjához Hiccup.
-Szívesen laknék itt. -bólintott Harald, mire a barna hajú fiú, gyengén belekönyökölt.
-Ja, addig amíg nem kezd el szakadni az eső. -mosolygott.
A két fiú büszkén kihúzta magát, hiszen elég szép munkát végeztek. Bár a lányok nem segítettek túl sokat, mert megmondták nekik, hogy nyugodtan pihenjenek, majd ők ketten megcsinálnak mindent. Abban a pillanatban, amikor Hiccup és Harald elindultak volna, hogy fürdőzzenek egy kicsit és kipihenjék magukat, a nyakukba ugrott Astrid és Heather, ezzel jól megijesztve a két fiút.
-Ügyesek vagytok, fiúk. -dicsérte meg a két dolgozót Heather, majd jutalom gyanánt, nyomott egy puszit Harald arcára.
-Igen, nagyon jól néz ki ez a tábor. -helyeselt Astrid, majd ő is megpuszilta a barátját. -Látom sikerült kibékülnötök.
Utolsó mondatát a szőke lány, Hiccupnak címezte, aki csak lágyan bólintott egyet, majd leült az egyik farönk-padra. Harald követte a barátja példáját, és kicsit előrehajolt, hogy kényelmesen tudjon ülni.
-Már csak azt kéne kitalálni, hogy hogyan alszunk. -huppant le Heather a pasija mellé, és átkarolta. Hiccup összecsapta a két tenyerét, majd ránézett a sátrakra.
-Szerintem teljesen egyértelmű. -jelentette ki, majd sorban rámutatott a sátrakra. -Ti ketten együtt, mi ketten együtt, Tuff és Ruff együtt, Fishlegs és Snotlout pedig a két egyszemélyesben. Nem olyan nagy ördöngösség...
A másik három fiatal, rábólintott az ötletre, Hiccup pedig újra elkezdett körbenézni, két okból: 1. mert nagyon tetszett neki a hely, 2. nem tudta elképzelni, hová tűnhetett a banda maradék négy tagja. Az ikrekről még el tudta képzelni, hogy valami hülyeség miatt elkalandoztak, de két órára? Ez még talán nekik is sok volt. Végül a fiú abbahagyta az agyfárasztó gondolkodást, és újra Haraldhoz fordult.
-Ki tud messzebbre beugrani a barátnőjével a vízbe verseny? -súgta a barátja fülébe, aki csak ravaszul elmosolyodott, majd visszasúgott.
-Mit kap a győztes?
-Nálam éppen van öt dollár, ha nálad is, akkor szerintem egyértelmű. -vett ki a zsebéből a fiú egy öt dollárost, majd megmutatta Haraldnak, aki szintén fel tudott mutatni egy ugyanolyan bankót. A két fiú bólintott, majd belerakták a táskáikba a pénzt és mikor a lányok hátat fordítottak Hiccup elkezdett visszaszámolni. -Oké, mehet?Három...kettő...egy...gyerünk!
A két barát elkezdett veszettül rohanni, felkapták a saját barátnőjüket, és a sikítás és csapkodás ellenére, elugrottak a partról kezükben a lányokkal. Nagy csobbanás, borzasztóan hangos sikongatások. Bár mindkét fiúnak telement a füle vízzel, sajnos teljesen tisztán hallották Astrid és Heather sikításait a tó fenekéről is. Mikor Hiccup felért a felszínre, gyorsan megnézte a lányokat, akik idegesen meredtek egymásra, vagy a táborra.
-Ez meg mi volt fiúk? -csapkodta a vizet Astrid, és egyszer Haraldra nézett, utána meg lekevert egyet a barátjának.
-Fogadás. -jelentette ki lazán Harald.
-Arra mondjuk nem gondoltatok, hogy nincs több száraz ruhánk? -idegeskedett Heather is, mire a két fiúnak leesett, hogy ez teljesen kiment a fejükből.
-Öhm...úgy gondoltuk, hogy nyár van...és pillanatokon belül...megszárad majd a ruhánk, addig meg...rohangálunk a pizsamánkban... -magyarázkodott Hiccup, de ezzel látszólag egyik lányt sem sikerült lenyugtatnia.
-Este hétkor? -tette csípőre a kezét Astrid, majd idegesen kiviharzott a tóból, Heatherrel együtt.
A két fiú csak nézte ahogy távolodnak, majd Harald, szomorúan nézett a barátjára.
-Ez nem volt a legjobb ötlet. -mondta, majd ő is elindult kifelé. -És kérem az öt dollárom.
-Mi? Én nyertem, nem pedig te! -értetlenkedett Hiccup, de leesett neki, hogy ez egyáltalán nem igaz, mert még úgy is közelebb volt a parthoz mint Harald, hogy a szőke fiú, már fél perce kifelé igyekezett. -Ja...igazad van. Megkapod a pénzed.
Harald egy kicsit jobb kedvre derült, de Hiccup nem: már megint egyetlen apróságot cseszett el, és amiatt összeveszett a barátnőjével, Heatherrel, és még elvesztett öt dollárt is. Jó nem sok pénz az, meg igazából az nem is érdekelte, hiszen a fogadás az fogadás, de Astriddal végképp nem akart összeveszni. Főleg azért nem, mert szerette, és tudta, hogy a lány is szereti őt, csak nem mutatja ki olyan egyértelműen, mint ő maga. Lassan kikecmergett a vízből, és vacogva elvonult az Astriddal közös sátrukba, ahonnan éppen akkor jöttek ki a lányok, történetesen pizsamába, és egy hatalmas takaróval a vállukon. Hiccup még csak rájuk sem mert nézni, némán bevonult a kék sátorba, hogy ő maga is felhúzza a pizsamát.
A fiú egy szürke trikóban és egy fekete rövidnadrágban, vacogva cipzározta be a sátor bejáratát. Rettenetesen fázott, hiszen attól, hogy nyár volt, az nem azt jelentette, hogy szuper idő is van. Alátámasztja ezt a kijelentést, a két-három napos vihar is, ami a héten volt Hibbanton. Hiccupnak nem maradt takaró, így meggyújtotta a tábortüzet, ami egy kis meleget adott neki. Idő közben, megérkezett a banda többi tagja is, akik szinte azonnal bevonultak a sátrakba aludni. Heather, Astrid és Harald maradtak csak kint Hiccupon kívül. A két fiú, és a két lány ült egymás mellett, mivel egyikőjük sem akart a párja szemébe nézni. Legalábbis Astrid, mert rajta látszott, hogy ha nem lett volna még ott két ember, akkor megölte volna a barátját.
Hiccup viszont pont az ellentétét csinálta volna: bocsánat kérés, kibékülés, és egy romantikus randi, kiengesztelésül. Már ha, Astrid megbocsát majd neki. De nagyon remélte, hogy így lesz, és, hogy nem fog vele szakítani egy ilyen apró hülyeségért. Tudta, hogy ezt most tényleg nagyon elrontotta, és, hogy az a minimum, hogy helyrehozza, és megmondja Astridnak, hogy hibázott és, hogy nem kellett volna már ebben a hűvösben vízbe ugrálni, ráadásul úgy, hogy nincs több száraz ruhája senkinek sem. A fiú rásandított Haraldra, aki mintha tudta volna, hogy a barátja mit akar, veszettül bólogatni kezdett.
Hiccup nagy levegőt vett és felállt arról a rönkről amin ült, és közvetlenül az Astridék melletti rönkre huppant le. A lány viszont elfordult a fiútól, mintha látni sem akarta volna, és mérgesen keresztbe tette a kezét. Hiccup próbált egy kicsit közelebb ülni, de ahogy ő közeledett, Astrid úgy távolodott. Mintha valami mágnes lett volna köztük, (ami nem mellesleg két ugyanolyan pórussal rendelkezett volna) és mintha, taszították volna egymást. Legalábbis Astrid részéről, ez így működött. Hiccup nyilván azt akarta, hogy kibéküljenek, és semmilyen láthatatlan taszítóerő ne legyen köztük.
Heather és Harald, szinte egyszerre álltak fel, mintha azt akarták volna, hogy Hiccup és Astrid kettesben maradjanak, és nyugodtan beszélgethessenek. Köszönés nélkül elrohantak aludni, és behúzták a sátruk "ajtaját". A kint maradt pár, továbbra sem nézett egymásra, csak csendben ültek. A fiú megint megpróbált közelebb ülni, és most sikerült is neki, mert szerencsére, a lány ezt most nem vette észre. Viszont amikor Hiccup már Astrid mellett ült, és próbált hozzáérni, vagy csak egyszerűen ránézni, a teljesen jogosan behisztizett, lány felállt, és hátat fordított a fiúnak, aki szintén felpattant.
-Még mérgesen is gyönyörű vagy, hölgyem. -bókolt Hiccup a barátnőjének, aki továbbra is mérgesen meredt maga elé, és esze ágában sem lett volna visszaszólni. -Figyelj, nem akartam, hogy összevesszünk.
-Ha így lenne, akkor nem ugrottál volna be velem a vízbe. -jelentette ki mogorván Astrid, de megfordulni, még mindig nem fordult meg.
-Bevallom, hogy érzéketlen és idióta vicc volt, de... -kezdtem, de közben éreztem, hogy majd' kicsordul a könnyem, de nem tudtam, hogy miért. Letöröltem azt a pár könnyet, utána pedig próbáltam folytatni a beszédem. -...Azt nem akartam, hogy berágj rám miatta. Én...nem is tudom, hogy mihez kezdenék nélküled, és ha elveszítenélek, akkor...az olyan lenne...mintha hiányozna egy darab az életemből. Vagy a szívemből, ahogy tetszik. És én tényleg...sajnálom, hogy...hogy beleugrottam veled a tóba. Meg tudsz nekem még valaha bocsátani?
Az utolsó mondata után, Hiccup rátette a kezét a lány vállára, és mivel Astrid nem rázta le magáról a barátját, kicsit megrántotta, és pont úgy húzta magához, hogy egymással szembe álljanak. Mindketten zavarba jöttek, nem tudták, hogy mit mondjanak a másiknak, éppen ezért, Hiccup megpróbálta megcsókolni Astridot, és sikerült is neki, mivel a lány engedett neki. Viszont nem éppen tűnt úgy, hogy viszonozni akarta volna a fiú gesztusát, mert gyorsan véget vetett a pillanatnak.
-Ezzel még nem engeszteltél ki. -mondta, majd elégtelenül rámosolygott a fiúra, aki megpróbálta a létező legaranyosabb fejét felvenni. Astrid csak nevetni kezdett, Hiccup pedig újra megcsókolta.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova, csak mi ketten. -ötletelt a fiú, mire a lány csak értetlenül kezdett rá nézni.
-Úgy érted, hogy randizzunk? -kérdezte, Hiccup pedig elpirult, és olyan színe lett hirtelen a fejének, mint egy céklának.
-Mondjuk. -vette le egy pillanatra a szemét a lányról a fiú, de szint azonnal elkezdte újra fürkészni az arcát. -Tudok egy romantikus helyet, ahova még biztosan nem vitt el téged egyetlen fiú sem.
-Erősen kétlem, hogy olyan tájékozott lennél, hogy jobban ismered Hibbantot, mint én... -hitetlenkedett Astrid, majd elfordította a fejét, de Hiccup megragadta az állát, és visszafordította úgy, hogy a barátnője pont a szemébe nézzen.
-Fogadjunk, hogy olyan helyre viszlek, ahol még nem jártál! -húzta ki magát a fiú, de a lány továbbra is dacosan nézett rá.
-Fogadjunk. -mondta.
-Rendben, akkor, ha én nyerek...akkor...ki kell bírnod még egy randit. -mosolygott Hiccup, de Astrid sem hagyta annyiban a dolgot, ő is elmondta a saját ötletét.
-Viszont ha én nyerek, akkor ki kell békülnöd apáddal. -jelentette ki, majd várta a barátja reakcióját.
Hiccup viszont annyira biztos volt benne, hogy azon a helyen Astrid még nem járt, hogy belement a fogadásba, amire a barátnője egyáltalán nem számított. Aztán a fiú elengedte a szerelmét, és elment két papírtányérért, és mindkettőre rárakott egy-egy adagot a frissen sült grillcsirkéből, majd visszasétált a lányhoz.
-Indulhatunk, kisasszony? -kérdezte, majd átadta az egyik tányért Astridnak, a saját vacsoráját a jobb kezébe vette, majd átkarolta a szerelmét.
-Igen. És kisasszony? -kérdezte értetlenül meredve Hiccupra, aki csak rámosolygott.
-Ha nem tetszik szólíthatlak hölgyemnek is. Vagy kicsimnek, vagy úrnőmnek, vagy szimplán Astridnak. -sorolta fel az összes megszólítási lehetőséget, ami hirtelen az eszébe jutott, majd elindult.
-Tudod mit? Úgy szólítasz, ahogy akarsz. -engedett a lány.
Nem kellett két perc, a két fiatal már majdnem odaért a Hiccup által megjelölt "első randi" területre. A fiú már tudta, hogy milyen gyönyörű, főleg amikor naplemente és napfelkelte van. És ezekben a percekben, történetesen naplemente volt. Hiccup és Astrid, még mindig átkarolták egymást, és úgy sétáltak az erdőn keresztül. A fiú sokszor ránézett a szerelmére, és mindig ugyanazt szűrte le a bámulásból: a világ, leggyönyörűbb lányával jár. De az volt a legjobb számára az egészben, hogy Astrid nem csak gyönyörű volt, hanem (a sok városi lánnyal ellentétben) látszólag okos volt, megfontolt, szeretett sportolni és nagyon jól is tudott, képes volt megnevettetni bárkit a hihetetlenül aranyos fejeivel, erős volt, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is, szeretett belemenni mindenfajta hülyeségbe és tudott normálisan beszélni, nem úgy mint a városi lányok, akik fülig bele voltak zúgva Hiccupba. És nem mellesleg, Astrid híres volt, hiszen ő a világ legfiatalabb biciklibajnoka. Persze, ez nem volt olyan fontos, mert ez a fiú számára talán csak annyira volt jó, hogy menőzhet vele a többi városi srác előtt az egyetemen, majd ha vissza kell mennie. Mert az egyetemet úgyis be kell fejeznie, és talán az lenne a legjobb, ha Astrid is vele menne, egyetemre járna, csak ő nem atlétikára, mint ő maga, hanem biciklire. Hiccup egy pillanatra elképzelte, ahogy az egyetem folyosóin járkál Astriddal kéz a kézben, mindenki őket bámulja, a fiúk és a lányok is külön okból.
A fiúk: mert Astrid tényleg nagyon csinos, ráadásul világbajnok.
A lányok: mert beszélhetnének vele Hiccupról, és a szintén biciklisek, tippeket kérhetnének tőle.
Persze, majd elválik, hogy Astrid egyáltalán akar-e egyetemre járni, vagy inkább távkapcsolatot ápolna Hiccuppal. Utóbbit a fiú egyáltalán nem akarta, mert nem akart messze lenni élete szerelmétől, és a távkapcsolatok, mindig szakítással végződnek.
Hiccup már arra is gondolt, hogy újrakezdhetné az egyetemet, úgy mint biciklis hallgató. Akkor ő is profi lenne, akárcsak a barátnője, és végre, valóra válhatna az az álma, hogy az egyetem legjobbja legyen, ráadásul igencsak mély szerelmi kapcsolatot ápolna, egy igencsak profi bringással.
Hiccup beinvitálta Astridot az erdő szélére, majd lehajtotta az útban levő bokrok ágait, és rárakta a barátnője szemére a kezeit, nehogy lesni merjen. Aztán kimászott vele az erdőből, és mikor úgy érezte, hogy pont jó helyen állnak, akkor levette a kezeit Astrid szemeiről, és várta a reakciót.
A hely, egy gyönyörű tengerpart volt, éppen naplementekor. Narancssárga és piros színekben pompázott az ég, és a víz is, mivel tükröződött rá a napfény. Astrid kitágult pupillákkal, és hatalmasra nyitott szájjal bámulta a tájat, amikor beletrappolt a puha homokba. Meglepetésében, majdnem elejtette a vacsoráját, de Hiccup éppen időben ért oda mellé, mert így meg tudta tartani a lány kezét. Aztán lerakta a kaját a földre, (igen a földre) és várta, hogy Astrid megszólaljon.
-Hiccup, ez... -kezdte, de elakadt a szava, és helyette a megszólított fiú fejezte be a mondatot.
-...gyönyörű. -motyogta, majd perdített egyet Astridon, és hátulról átölelte. -Pont mint te.
-Aranyos vagy amikor bókolsz nekem. -nézett hátra egy pillanatra a lány partnerére. -De ezzel még nem engeszteltél ki.
-Nehéz eset vagy. -mosolygott Hiccup, mire Astrid enyhén hasba bökte. -És én pont ezt szeretem benned.
-Ezt most csak azért mondtad, hogy ne öljelek meg? -kérdezte a lány, majd megszorította a fiú kezét, akinek ez egy kicsit fájt, de nem nyögött fel, nehogy elrontsa a pillanatot.
-Nem. -motyogta kivörösödött arccal. -Azért mondtam, mert így gondolom.
Astrid váratlanul megfordult, és jó erősen megölelte Hiccupot. A fiú majd' összeroppant a szorításban, de azért visszaölelte a lányt úgy, hogy az állát a barátnője fején pihentette. Most már tényleg igazi szerelmespár voltak, aminek mindketten nagyon örültek. Nem hazugságból jártak, hanem szerelemből. Mikor szétváltak, mélyen egymás szemébe néztek, és így álltak, percekig.
-Mondtam már, hogy a naplementében még gyönyörűbb vagy, mint egyébként, hölgyem? -bókolt újra Hiccup, mire Astrid egy kicsit elvörösödött, rámosolygott a párjára, és válaszolt.
-Nem, de köszönöm a bókot.
Most a fiú tett váratlan cselekedetet, ugyanis olyan hirtelen csókolta meg a barátnőjét, hogy a lány először azt sem tudta, hogy hol van. De azért viszonozta a barátja gesztusát, ami miatt, Hiccup borzasztóan boldog lett. Úgy gondolta, hogy egy kicsit enyhített Astridon, és már nagyjából ki is békültek. De neki a nagyjából nem volt elég, ő teljesen biztosra akart menni, és rendesen kibékülni. Mikor a fiú megszakította a pillanatot, megszorította a lány kezét, és várta, hogy mondjon valamit.
-Ezt most miért kaptam? -kérdezte Astrid, érdeklődve fürkészve Hiccup arcát.
-Mert szeretlek. -mosolygott a fiú. -Remélem, hogy tudod.
-Persze, hogy tudom. -húzta mosolyra a száját a lány is, majd az egyik kezét, rárakta a barátja mellkasára, a másikkal továbbra is szorította a fiú kezét. -Hiszen én is szeretlek.
-Még mindig haragszol rám, amiatt a hülye vicc miatt? -kérdezte Hiccup, majd elfordította a fejét, de meglepetésére, Astrid visszafordította úgy, hogy pont a szemébe nézzen.
-Nem mondanám, hogy haragszom. -mondta, majd röviden megcsókolta a barátját. -Csak nem éppen tartom jó húzásnak.
-Ebben egyet kell, hogy értsek veled. -helyeselt Hiccup, majd kéz a kézben, odasétált Astriddal a part azon részére, ahol már majdnem érintette a víz a lábukat, majd leültek egymás mellé. -Utólag én is rájöttem, hogy nem igazán kellett volna, este, ebben a hidegben, ráadásul úgy, hogy a szél is fúj és száraz ruhánk sincs, beleugrani veletek a tóba.
-Még azelőtt kellett volna rájönnöd erre, mielőtt megtetted... -somolygott Astrid, majd ráhajtotta a fejét Hiccup vállára. A fiú pedig csak rápillantott a lányra, és azonnal el is mosolyodott.
-Tudom, és bocsánat még egyszer, kisasszony. -puszilta meg a lány homlokát a fiú, mire ő felkapta a fejét, és majdnem lefejelte vele a barátját.
-Most akkor hölgyem, vagy kisasszony? -érdeklődött felhúzott szemöldökkel.
-Azt mondtad, úgy szólíthatlak, ahogy akarlak. -húzta el a száját a fiú, majd témát váltott. -Egyébként a fogadással mi van?
-Nyertél. -jelentette ki szomorúan Astrid, majd visszahajtotta a fejét Hiccup vállára. -Ugyanis a szüleim soha sem engedtek ki a tengerpartra. Mindig meghúzták nekem a határvonalat. A fogadás pedig arról szólt, hogy ha olyan helyre viszel, ahol még nem JÁRTAM, akkor randiznom kell veled, még egyszer. Nem pedig úgy, hogy ha olyan helyre hozol, amit még biztos nem HALLOTTÁL. Tehát, te vagy a győztes.
-Ezt most csak azért mondod, mert olyan kibírhatatlanul jóképű vagyok, hogy még egyszer randizni akarnál velem? -húzta ki magát Hiccup büszkén, de ő maga is csak poénnak szánta az egész kérdést. Látszólag ez Astridnak is leesett, mert nevetni kezdett, de csak halkan.
-Tisztázzunk valamit: nem áll jól neked a dicsekedés, és a nagyképűsködés. -mutogatott a lány, majd miután egy pillanatra el tudta fojtani a nevetését, újra megszólalt. -És azért mondtam azt amit, mert te nyertél, és ez így tisztességes.
-Na álljunk meg egy pillanatra: te nem akadsz ki azon, hogy nem te nyertél? -értetlenkedett Hiccup, majd felvonta a szemöldökét. -Jól vagy?
A fiú éppen fel akart állni, hogy lefejeljen egy fát meglepettségében, de a barátnője ezt máshogy gondolta, ugyanis visszahúzta őt magához, és hosszan megcsókolta. Hiccup először meglepődött, majd viszonozta a gesztust, és visszaült a helyére. Még egy percig csak csókolta Astridot, és ha a lány nem szakítja meg a pillanatot, akkor még vagy két percig csókolóztak volna.
-Ez most mi volt? -kérdezte értetlenül Hiccup, majd megrázta a fejét.
-Nem akartam, hogy betörd a fejed. -mutatott az egyik fára Astrid, majd még hozzátette. -Ezt láttam az egyetlen lehetséges opciónak.
-Ennyire jól ismersz? Hogy azt is meg tudtad volna mondani, hogy le akarom fejelni azt a fát? -tette fel a kérdéseket a fiú, de a lány csak a fejét rázta.
-Nem ismerlek túl jól, viszont nagyon kiszámítható vagy. -felelt, majd magához húzta partnerét és átölelte. -Egyébként nem kéne megvacsorázni?
-Ha szereted a homok-bundában újrasült grillcsirkét, akkor csak nyugodtan vacsorázz. -viccelődött a fiú.
-Ma nagyon poénos kedvedben vagy. -forgatta meg a szemét Astrid, majd elsétált a csirkéért, majd átadta Hiccupnak is a sajátját és újra leült. -Egyébként nincs is benne homok, tehát, jó étvágyat!
-Figyelj, te mit gondolsz a sport egyetemről? -váltott témát a fiú, és a lány arcát fürkészve várta a reakciót.
-Biztos szuper lehet oda járni. -nézte folyamatosan a naplementét Astrid. -Én személy szerint, szívesen kipróbálnám.
-Tudtad, hogy van...biciklis szak is? -kérdezte Hiccup, mire a barátnője, azonnal odafordult hozzá.
-Komolyan? -kérdezett vissza érdeklődve és kicsit közelebb húzódott a fiúhoz.
-Teljesen komolyan. -jelentette ki Hiccup. -Én is arra a sportegyetemre járok, csak atlétikára.
-Te? Atlétikára? Na ne röhögtess... -motyogta szarkasztikusan a lány, ami azért egy kicsit fájt a fiúnak. Mindenesetre, átkarolta Astridot, majd újra beszélni kezdett.
-Igen, én. Időnként eléggé kemény sérüléseket lehet felszedni, de kibírható.
-Miért, mi szokott történni, hogy a nagy erős Hiccup Haddock megsérül? -kérdezte megint gúnyosan Astrid, és próbálta utánozni a barátja hangját, nem túl sok sikerrel.
-Na jó, először is: nekem nem ilyen a hangom! Kit utánozol te? És a másik: általában, ilyen balesetek szoktak történni!
Utolsó mondata után, a fiú elkezdte csiklandozni a lányt, aki hangosan sikított, tehát aki arra járt, simán azt hihette, hogy kínoznak valakit. Astrid még a tányért is eldobta, és úgy fetrengett a homokban, a csirke maradványai pedig, szintén a homokban landoltak. Hiccup már szinte a lányon feküdt, annyira belemerült a csiklandozásba. Néha egy-egy pillanatra megállt, vagy azért, mert elfáradt, vagy azért, mert nem szerette volna, hogy Astrid ne kapjon levegőt a nevetéstől.
-Hiccup...légyszíves...hagyd...abba... -kérlelte a lány a fiút, de Hiccup mintha meg sem hallotta volna, eszében sem volt abbahagynia a csiklandozást.
-Ez jár annak, aki gúnyolódik velem. -jelentette ki, majd (csak azért, hogy Astrid ne ölje meg, ha abbahagyja a csikizést) lágyan megcsókolta. -Ez meg annak, aki meghódította a szívemet.
Mikor Hiccup befejezte a "kínzást", leszállt a lányról, de továbbra is mindketten a homokban feküdtek. Vagy az eget bámulták, vagy egymást, ahogyan szokták. Nem volt nevezhető kínos csendnek, inkább csak levegőszünetnek.
-Visszatérve az egyetemre: ha te is jelentkeznél, akkor újrakezdeném az egészet, és veled együtt mennék biciklire. -mondta Hiccup halkan, majd a lány felé fordította a fejét.
-Ezt most komolyan mondod? -kérdezte Astrid, majd ő is odafordult a szerelméhez.
-Halál komolyan. -bólintott a fiú, majd megpuszilta a lányt az arcán. Aztán felállt és felhúzta Astridot is. -Lassan indulni kéne.
-Igazad van. -próbálta meg kisöpörni a hajából a homokot a lány, de csak a fiú segítségével sikerült neki.
Majd mikor kész lettek, Hiccup összeszedte a szemetet, és a parton észrevett egyik kukába hajította. Kéz a kézben indultak vissza a táborhelyre, de közben egyikük sem szólt egy szót sem. Mindketten egy kicsit meg voltak illetődve. Végül, mikor visszaértek, Hiccup még belevetette magát a tóba, hogy tisztán feküdjön le, majd visszavette a pizsamáját, és úgy vonult be a sátorba, ahol Astrid már nyugodtan aludt.
-Jó éjt, hölgyem. -ezt már igazából csak magának mondta, hiszen tudta, hogy a lány már régen aludt. Majd egy apró puszit nyomott a szerelme homlokára, és betakarózott. Végül pedig, magához húzta Astridot, és szorosan őt ölelve aludt el.
A lány viszont felébredt a mocorgásra, és hallotta a barátja mondatát is. Éppen ezért, egy kicsit közelebb húzódott hozzá, és röviden megcsókolta, majd ő is szorosan átölelte.
-Neked is jó éjt...édes...
16. Sátorozás 2. rész / Avagy a tengerparti randi /
2017-12-10
Hozzászólások (0)