1. Furcsa hír, és következményei

Nagy kapkodás volt a Haddock házban péntek reggel, a nyári szünet előtti utolsó tanítási napon. Stoick a családfő, éppen reggeli kávéját szürcsölte, Valka ennivalót készített fia számára, Hiccup pedig még javában aludt az ágyában. Stoick, hogy ne rohanjon fel a fiához és ne ordítsa le a fejét, pödört egyet vörös bajuszán. Valka észrevette férje nyugtalanságát, ezért csendesen elindult a lépcső felé.
-Valka, hagyd! -szólt oda Stoick a nőnek. -Tizenkilenc éves! Sőt, két hét múlva húsz! Fel tud kelni magától!
-Te is tudod, hogy ha nem keltem fel, várhatjuk estig is, hogy levánszorogjon! -kiáltott vissza Valka, s szeme sarkából még mindig az emeletre meredt.
-Este már régen a nagyapjánál lesz, Hibbanton. -vágott vissza Stoick és megint belekortyolt a kávéjába. Valkán látszott, hogy válaszolni akart, de mielőtt egyetlen szó is elhagyhatta volna az ajkát, megjelent a lépcsőn az álmos, és boglyoshajú Hiccup.
-Jó...jó reggelt... -morgta maga elé a fiú, s szemét dörzsölve leült a bárpult elé édesanyjával szembe. Maga elé húzta a reggeli szendvicset és csendben habzsolni kezdte. Stoick lenyelte az utolsó korty kávéját, majd a fiához fordult.
-Van egy jó, és egy a te szempontotból rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
-Egyértelműen a jóval! -bólogatott Hiccup és beleharapott a reggelijébe.
-Ma nem mész iskolába...
-Szuper! -örvendezett Hiccup, de a mosolya gyorsan eltűnt, mikor eszébe jutott valami. -De, mi a rossz hír?
-A nyarat a tanulmányi erdményed miatt, a nagyapádnál töltöd Hibbanton. -mondta ki a "szomorú" hírt a férfi. Hiccup elejtette a kakaós bögréjét, szája tátva maradt, és feje teteéig volt Hibbantal, meg a nagyapjával.
-Hogy micsoda? Ezt nem tehetitek velem!
-Ó, de igen tehetjük! -kiáltotta Stoick. -A szüleid vagyunk, és amíg nem találsz magadnak egy normális barátnőt, és nem lesz elég pénzed elköltözni, addig mi döntjük el, mit csinálunk veled!
-Apa! Ma-holnap húsz éves leszek! Ha adnátok pénzt..., csak egy kicsit! Akkor már rég nem lennék a nyakatokon!
-Értsd meg, hogy nem a pénz minden! -ordította le fiát Stoick. -A család, meg a munka, a szeretet és még sorolhatnám!
-Fiam, akinek a pénz a mindene, az nem lehet boldog ember! -szólt be a beszélgetésbe Valka, miközben feltakarította a kakaót és a bögre darabjait a földről és a pultról. Hiccup kezdett beletörődni, hogy ebben a csatában vesztett és, hogy nem tehet a vakáció ellen semmit.
-Akkor legalább azt mondd meg, hogy a szünet végén visszájövök-e, ha igen akkor mikor, és mikor indulok Hibbantra...
-Ma délelőtt tizenegykor indul a repülőd, és igen, vissza fogsz jönni, augusztus utolsó napján. -közölte Valka az információkat a fiával, majd berakta a tányérokat a mosogatógépbe. Hiccup megtörölte a száját, és gyorsan felszaladt, hogy bepakoljon.
...
Pontosan hat óra múlva Hiccup a repülőn, már a leszálláshoz készült a lehető legkisebb leszálló szerű hely felett. Az első ember akit meglátott, az Gobber volt, a nagyapja, aki egy árnyalatnyival sem tűnt isdősebbnek az apjánál. Mikor a gép leszállt, Hiccup átvette a bőröndjeit, és elindult a nagyapja felé. "Ez itt Hibbant? Már akik építették elég hibbantak voltak, hogy nem tudtak egy normális repülőteret összehozni." gondolta magában a fiú, amint végignézett a helyen.
-Hiccup! -kiáltotta Gobber, mikor a fiú már csak pár lépésre volt tőle. -Jól megnőttél! Most már hívhatlak fiatalembernek!
-Te viszont, egy cseppet sem öregedtél, Gobber! -ölelte át nagyapját Hiccup, majd két fekete bőröndjével elindult egyenesen. -Merre laksz?
-Csak menj egyenesen, a főutca közepén, a tizenegyes számnál állj meg! -adta ki a parancsot Gobber és Hiccup után indult.
-És... vannak itt velem egykorúak? -kérdezte a fiú kíváncsiságból.
-Persze! Összesen hatan! Három fiú, három lány. Biztosan találkozni fogunk velük útközben, de szerintem Astrid most is kint van a pályán edzeni...
-Öhm, ne haragudj, Gobber, de ki az az Astrid és milyen pályán és milyen edzést tart? -tette fel az újabbnál újabb kérdéseket Hiccup.
-Astrid az egyik tizenkilenc éves lány, aki általában kint szokott a bicikliversenypályán, biciklizni. Ő a falu legjobbja ebben a sportágban, és ráadásul, elég csinos is!
-Itt szoktatok bicikliversenyt tartani? -érdeklődött tovább a fiú, miközben elhaladtak a kilences ház mellett.
-Naná! A ranglistán jelenleg másodikak vagyunk... Eret és a bandája az első... Meg kéne már leckéztetni azt a fiút! -morzsolta a tenyerét Gobber, majd egy kétemeletes házra mutatott. -Itt is vagyunk! Ha akarod, beviszem a bőröndjeidet, te meg mehetsz felfedezni a falut.
-Rendben, akkor én megyek is! -mondta Hiccup és már rohant is, hogy megkeresse a biciklipályát. Elfutott még néhány ház mellett, majd már észre is vette a pályát, ami ovális alakú volt. Körbevette rengeteg sor szék, azok voltak a lelátók. A pálya köré egy pár fa is volt ültetve, valamint néhány bokor. Hiccup levágta az utat és két ház kerítésein mászott át a pálya felé. Ahogy futott azonnal ki is szúrt egy biciklist, amint folyamatosan a köröket rótta, s néha még trükközött, ugratott, vagy éppen csak hátradőlt a jáművön és tekert. Hiccup azonnal megcélozta a lelátón, az első sorban a középső széket, s már rohant is, hogy leüljön. Amint egyre közelebb ért a pályához, kirajzolódott előtte a lány kinézete: bukósisak volt a fején, egy kék melegítőfelső a felsőtestén és egy kék csíkos szürke melegítőalsó a lábán. A lábfején egy fekete sportcipőt viselt. Hiccup leült a székre, s elképedten nézett a biciklisre. A lány, (mert Hiccup közben észrevette hosszú, fonott szőke haját) mintha észre sem vette volna a "nézőt" tovább rótta a köröket. Hiccup végül nem bírt magával és átmászott a korláton, ami a lelátók előtt volt, s annak támaszkodva bambult tovább. A lány kezdhette megunni ezt, mert amikor újra Hiccup elé ért, lefékezett, levette a sisakját és kezében azzal és a biciklivel, a bambuló fiúhoz szólt.
-Szia! Még nem láttalak errefelé, új vagy itt? -köszönt a lány és kezet nyújtott. Hiccup is felemelte a jobbját és kezet fogott a lánnyal.
-Nem, csak a szünetre jöttem, a nagyapámhoz. Ismered Gobbert ugye?
-Persze, nagyon kedves ember, van egy nagy étterme a falu végében. -bólogatott a lány.
-Bocsánat, hogy modortalan vagyok, hisz még be sem mutatkoztam! -csapott a fejére a fiú. -Hiccup vagyok, Hiccup Haddock San Franciscóból. Te pedig bizonyára Astrid vagy a nagy bicikliversenyző.
-Igen én volnék, Astrid Hofferson személyesen. -mosolyodott el a lány. -És honnan hallottál rólam, meg a bicikliversenyről?
-Gobber mesélte. -felelt Hiccup. -És..., meddig maradsz még itt? Úgy értem..., szeretném megismerni a többieket. Gondoltam, hogy mivel itt te vagy a "király" biztos ismered a többi tizenévest...
-Erre nem kell sokáig várnod, mert a lányok már jönnek is! -mondta Astrid. Hiccup hátrafordult és meglátta a két lányt. Az egyiknek fekete haja és zöld szeme, a másiknak pedig szőke haja és szürkés szeme volt. Mindkettőjük két nagy karton Colát hozott magával. Mikor beértek a pálya közelébe, letették a kartonokat, és egy üdítőt odadobtak Astridnak.
-Heló Astrid! Milyen volt az edzés és ki ez a fiú? -kérdezte a szőke lány. Astrid a fejét fogta, Hiccup viszont elmosolyodott.
-Hiccup Haddock vagyok San Franciscóból, nyaralni jöttem ide a nagyapámhoz Gobberhez.
-Én Heather vagyok ő meg itt Ruffnut. -mutatkozott be a fekete hajú lány, majd odadobott egy üdítőt Hiccupnak. -Astrid legjobb barátnői vagyunk.
-Nagyon örülök. És mit szoktatok itt csinálni?
-Hát hétvégenként mindig elmegyünk a bárba, egyébként biciklizünk, sátorozunk és készülünk a nagy versenyre. -jelentette ki Astrid. -De most este van, tehát lassan haza kell mennem. Nektek?
-Nekünk is. -helyeseltek a lányok.
-Ha nincs itt már senki, akkor én is megyek. Holnap reggel ugyanitt Astrid? Szeretnék majd kérni tőled valamit...
-Rendben, akkor reggel nyolckor ugyanitt.
Mindenki elindult haza, s Hiccup ódákat tudott volna zengeni a nyaralás kezdetéről.
...
Mikor Hiccup visszaért Gobber házához, bambán nyitott be az ajtón. Gobber már régen az asztalnál ült és kihűlt vacsorája mellett várta az unokáját. Hiccup éppen most fejezte be az üdítője elfogyasztását, s mikor az üveget kidobta a kukába, le is ült nagyapjával szembe.
-Na és, milyen volt az este? -kérdezte Gobber azonnal, és végre nekilátott a vacsorájának.
-Hát...öhm... szuper...
-Hiccup! Mondd el! -erőlködött Gobber.
-Na jó! Találkoztam Astriddal a pályán. Meg Heatherrel és Ruffnuttal. Ja és holnap reggel hétkor kelts fel légy szíves...
-Miért is?
-Találkozóm van Astriddal. És nem olyan amilyenre te gondolsz! -tette hozzá gyorsan, nehogy Gobber félreértsen valamit. Ennek ellenére a férfi úgy mosolygott, hogy szinte kiesett a szája.
-Na jó, menj fel és készülj fel a holnapi találkozódra! Aztán ne hozz szégyent rám!
-Ugyan Gobber! Hoztam már én szégyent rád! Egy...pár eseten kívül... -húzta el a száját a fiú. Gobber még nevetett egyet, majd Hiccup már nem is volt előtte. A fiú amikor felért az emeletre, azonnal kutakodni kezdett a bőröndjében a legjobb ruhái után. Talált is egy piros inget, valamint egy kisebb fekete bőrdzsekit, majd tovább turkált. A bőrönd közepén meg is találta amit keresett: egy világosbarna térdnadrágot. Ezt mind kirakta egy székre, majd kinyitotta a másik bőröndjét is. A tetején meg is találta a hajzselét, valamint a napszemüvegét. Miután ezeket mind kikészítette, benyitott abba a kis helyiségbe, amit három hónapig magáénak tudhat a szobájának kívül. A külön fürdőszobáját. Bevitte a kettes bőröndjét és mindent ami a fürdőszobába tartozott, kipakolta. Ezek után villámgyorsan lefürdött, majd végre ledőlt a kényelmes ágyába. Hamar el is aludt és még álmában is a találkozóra gondolt...